Tegnap este - először, amióta csak Danitól megkaptam azt az első tartálykocsit - megtette első rövid útját az apró kis vonat!
Néhány napja otthoni műhely-asztalomon ott áll a gyerekkorom óta jól ismert, modellező körökben máig nagyra becsült, egész gyerekkoromat megidéző PIKO FZ1 trafó!
Akkoriban, tizenévesen nem voltam egészen tudatában mit is jelent az, hogy otthon van nekünk egy ilyen.
Több volt ez, mint a modellvasút egy kelléke!
A mai viszonyokat látva azt hiszem nagyon hálásnak kell lennünk, hogy gyermeki kreativitásunknak akkora tere volt amekkora.
Nálunk mindig akadt otthon egy-egy tükör, nagyító, drót, izzó, csengő, hangszóró, motor, mechanikus alkatrészek a fémépítőből, elektromos elemek a kisvasútból, öreg rádióból, alapvető szerszámok - és persze törpefeszültségű áram bármilyen, bármekkora, bármikor. Sok mindent kipróbálhattunk!
Ennek a gyermeki "műhelynek" volt egyik legfontosabb pillére ez a trafó.
És most - jó sok év után - végre újra elindíthatja a kis vonatot!
Napokba telt, mire beüzemelhettem.
Látszólag pofon egyszerű, pár perces tevékenység - dugj össze néhány egyenes vágányt, kösd be két száll dróttal a trafóhoz, és már mehet is!
Igen ám, de...
... a forrasztópákám kissé elhanyagolt állapotban a szekrény mélyén..
... találok pákahegyet? Valahol volt, tudom.. .
... találok gyantás cint?
... működik még egyáltalán?
... vezetékeim is vannak, tudom... de hol is.. ? :)
Szóval először is rendet kellett rakni kis műhelyem eddig nem használt kacatjai között. Mit mondjak... nem volt kis feladat!
És hát a vágányok.Az apró Z vágányok összekapcsolása, és főleg a bekötése elsőre nem is olyan könnyű, mint annak idején nagyobb testvéreié.Piko H0-nál bekötő vágányok voltak. A Roco N kisvonatnál a síneket összekötő csatlakozó papucsok voltak, szépen gyárilag beforrasztva. Vettem én ezekhez a vágányokhoz is csatlakozó papucsot, de gyárilag beforrasztottat nem kaptam, ezt pedig nem hogy beforrasztani, még kézbe venni sem tudtam, olyan apró!
Végül mégiscsak összeállt minden. A trafó bekötve, egy vágány-elem beforrasztva, egy hosszú egyenes összeállítva fut végig egy méteres fenyőlécen...
ÉS ELINDULT!
Évek óta állnak ezek a mozdonyok - elsőre alig akartak megmoccanni, csak döcögtek, nyöszörögtek. De ahogy telt az este, ahogy egyre többet mentek fel-alá (a több, mint 80 cm-es úton!! :) ) a végére már egész finom volt a járásuk :)
Eljött hát az ideje a lejtő-tesztnek is - ez nélkülözhetetlen tapasztalat a terepasztal tervezéshez. A hozzáértők szerint 5% emelkedőnél meredekebbet nem szabad építeni. (100 cm pályán 5 cm emelkedés) A hosszú fenyőlécre fektetett vágányokkal kezdődhettek a teszt-futások.
Az apró gőzös 12 tengelyt vontatva is felmászott még 9% emelkedőn is! Igaz, ez már kicsit nehezére esett, de felmászott! Teljesen megbízhatóan erőlködés nélkül boldogult már a 6%-on, a 4% pedig tökéletesen ideálisnak bizonyult. De ami igaz, az igaz: a 9% emelkedő már nagyon csúnya! Mintha fogaskerekű vasút lenne. Igazából ez jelenti a legfőbb korlátot.
A kísérlet eredménye szerint tehát a hozzáértőknek igazuk van: tervezéskor kb 5% maximummal kell számolni. Indulhat tehát a tervek végső formára hozása, az alkatrészlisták készítése, és MAGA AZ ÉPÍTÉS!
Remélem, most már hamarosan új hírekkel jelentkezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése