De jó is lenne nap mint nap látni féltve őrzött kincseimet!
Próbáltam eddig is úgy rendezni az üveges szekrényem polcát, hogy ránézve élvezhessem gyűjteményem szépségét, méltó helyet kapjon minden kocsi, de ugyanakkor rendben és biztonságban tudjam őket. Nagyon irigyeltem azokat, akiknek erre a célra valami vonzó kis fali szekrényük, vitrinjük volt.
Nos... szülinapom óta én is ezek közé tartozom, lehet irigyelni :)
A Dani fiamtól sok kisebb-nagyobb relikviát örököltem. Könyvek, video-kazetták, apró használati tárgyak... Sok hasznos, és még több haszontalan, de számomra annál értékesebb tárgyi emlék.
De leges-legelsősorban - modellvasút gyűjteményem első darabjai.
Nem volt könnyű kitalálni, mi legyen ezeknek a sorsa.
Szerettem volna legalább egy részüknek méltó, reprezentatív helyet biztosítani. A modellezés megkezdéséhez is kellett találni valami egyszerű, de igényes feladatot.
Így adódott a gondolat - az egy szál egyenes (220mm) vágányomból, egy edény alátétnek használt fakorongra kis diorámát építek, azon lesz a helye az egykor ajándékba kapott első tartálykocsinak.
Mozdony vásárolni nem egyszerű feladat.
Ha újonnan szeretném megvenni, 30-40 eFt alatt nem is érdemes keresgélni. Akkoriban teljesen kizártnak tűnt, hogy valaha is ennyi pénzt fordíthatok erre a célra.
Én pedig mindenképp szerettem volna egy mozdonyt! Enélkül nem lehet hozzáfogni a modellezéshez.
